PDF Nyomtatás E-mail
A Nemzeti emlékcsarnok alapítása
Az avatás ünnepe a Dóm téren 1930-banAz avatás ünnepe a Dóm téren 1930-ban

A szegedi Nemzeti Emlékcsarnok megalkotása gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) kultuszminiszter nevéhez fűzõdik. Szegedhez bensõséges viszony fűzte. Ebben a városban látta meg azokat az adottságokat, amelyek révén mára a Dél-Alföld kulturális központjává válhatott Szeged. Az egyetemi építkezésekkel, a korszak legjelesebb professzorainak Szegedre csábításával, a biológiai és a mezõgazdasági kutatóintézetek megalapításával, a nagyváros szellemi és kulturális erõforrásainak megteremtésével máig hatóan alapozta meg a nagyváros életképességét. Klebelsberg a Dómban kapott végsõ nyughelyet.

Mindezek tükrében érthetõ, miért került a nemzet tudós nagyjainak arcképcsarnoka városunkba. A Templom tér beépítésére hirdetett pályázaton már követelményként támasztották az építészek elé az árkádos formát, amely szorosan összefüggött a Nemzeti Emlékcsarnok létrehozásának szándékával. Az emlékhely megalkotása már jóval korábban felvetõdött, az ötlet Széchenyitõl származott. Az elõképek között a nagy európai nemzetek hasonló törekvései voltak a példaadók számára, köztük a regensburgi Walhalla. A Szegedi Szemle kiadásában 1930 októberében megjelent füzetben Rerrich Béla (1881–1932) műépítész, a tér és az egyetemi épületek tervezõje az ihletõ példák között említi még a párizsi Pantheon-t (a hajdani Sainte-Geneviève-székesegyházat) és a londoni Westminsterapátság emlékműtárát is, ahol egymás mellett sorakoznak a birodalom jeleseinek, államférfiainak, hadvezéreinek, művészeinek, tudósainak emlékművei. „Ha a nagy nemzetek ily hálával, gonddal és szeretettel õrzik meg nagyjaik emlékét: mennyivel inkább kell a mi kicsiny, sors verte hazánknak kifejeznie örök háláját a magyar föld nagyjai iránt is.” - írta.

Kertész K. Róbert minisztériumi osztályvezetõKertész K. Róbert minisztériumi osztályvezetõ

Széchenyi kezdeményezése nyomán a Nemzeti Múzeumban el is kezdõdött egy történelmi arcképcsarnok kialakítása. A szegedi szoborcsarnok közvetlen elõdjének részben ez, részben a Stróbl Alajos hagyatékában fennmaradt portrék tekinthetõk. A korszak ünnepelt és köztiszteletnek örvendõ szobrásza nemzete iránti odaadása kifejezéseként már a századfordulót megelõzõen hozzáfogott nagyszabású tervéhez, kereken ötven szobrot szánt a "Magyar Pantheon"-ba. Nagy gyakorlata volt ebben a műfajban, hiszen életműve mintegy 300 portrét tartalmaz. A panteonba szánt szobrok jelentõs részét megbízás, megrendelés nélkül barátairól, kortársairól mintázta, másik részét pedig elõtanulmányként készítette egy-egy nagyobb, egész alakos kompozícióhoz. Halála akadályozta meg terve megvalósításában. Mindössze tizenkét, részben befejezett márványszobor, bronzszobor és több portrévázlat készült el, ezek többsége, késõbb további hagyatéki portrékkal kiegészülve alkotta a szegedi emlékcsarnok törzsanyagát. Klebelsberg még 1929-ben megvásárolta a szobrok többségét Stróbl Alajos hagyatékából.

Klebelsberg és Rerrich, valamint a szervezõmunkában oroszlánrészt vállaló Kertész K. Róbert, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti osztályának vezetõje együttműködésével megteremtõdött minden feltétel a nemzet szellemi nagyjai szegedi emlékhelyének kialakítására. Ebben vélhetõen az a körülmény is közrejátszott , hogy az új középületekkel létrehozott Templom tér nem rendelkezett a hagyományos városi fórum típusú köztéri funkciókkal, a vallási élet gyakorlásának tere mellé kellett egy új szerepkört találni. Az új tér mesterséges alakulatként jött létre, a korábbi Gizella térrel együtt korábban sem volt helyszíne vásároknak, piacoknak, sem más hétköznapi eseményeknek. Az új téren a Dóm, a püspöki palota és papi szeminárium, valamint az egyetemi intézetek kutató laboratóriumait befogadó épületszárnyak révén csupa olyan tevékenység lelt itt otthonra, ami nem érintkezik a szokásos városi köznapi életvitellel, hanem a vallási, közéleti reprezentációt szolgálja. A szoborcsarnok létesítése vonzó látványosságként alkalmasnak látszott arra, hogy bekapcsolja a teret a városi élet körforgásába. Több, más indok mellett ez a prózainak tűnõ körülmény is segítette életre hívni a panteont és röviddel ezután a tér tágassága kínálta lehetõségek kihasználására a szabadtéri színházi játékokat, az egyházi és egyetemi ceremoniális eseményeket, s napjainkban a különféle civil rendezvényeket. 

Rerrich Béla Kövesdy Géza rajzaRerrich Béla Kövesdy Géza rajza

A Klebelsberg által megvásárolt 12 Stróbl-szobor mellett a Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokából is további portrék kerültek Szegedre. A kultuszminiszter újabb megbízásokat adatott ki kortárs szobrászok számára az arcképcsarnok kiegészítésére, így az avatás évében már összesen 54 szobrot, emlékművet helyeztek el az árkádok alatt. Az új alkotásokra szóló megbízásokban megkövetelték, hogy minden emlékmű más-más megoldású legyen, hangulatával keltse föl a megörökítendõ személyiség iránti kegyeletet, lehetõleg idézze meg a kort, amelyben a megörökített személyiség élt és alkotott. Rerrich Béla az épülethomlokzatokat, az árkádok alatt futó csarnokokat, a térfalakat kísérõ pillérsort mesteri érzékkel úgy alakította ki, hogy azok méltó környezetet nyújtsanak az alkotásoknak. Rendkívüli munkabírással felügyelte az építészeti-esztétikai kép elképzelésének megfelelõ, egységes kivitelezést. A különféle megoldású emlékműveket igyekezett úgy elhelyezni, hogy azok változatos képet nyújtsanak, s megjelenésükkel történelmi hangulatot keltsenek, panteonhoz illõ tiszteletet ébresszenek. Nem volt ez mindennapi feladat, hiszen az alkotások zöme kortárs mű volt, amelyek sajátos szobrászati eklektikát képviseltek. Történelmi korok stílusait újrafogalmazva, a korabeli idõk szobrászati formanyelvét felelevenítve készült, jellegzetesen narratív alkotások voltak. Az érzelmes-patetikus, romantikus ihletettségű Stróbl-portrékat és a többi 19. századi alkotást ritmikus képlet szerint helyezte el a kortárs művek társaságában. Végeredményként sikerült olyan összképet teremtenie, ami feledtetni volt képes azt a tényt, hogy az emlékcsarnok nem százados történet során alakult, gyarapodott, hanem egyetlen rövid esztendõ teremtette az árkádok alá.

Hódoló felvonulás a Dóm térenHódoló felvonulás a Dóm téren