PDF Nyomtatás E-mail
JÓZSEF ATTILA

JÓZSEF ATTILA
költõ

Budapest, 1905. április 11.
Balatonszárszó, 1937. december 3.
Vörösrézlemez, mészkõ, a portré 56 x 40 cm,
elhelyezték 1948. június 9-én.

TÁPAI ANTAL (1902–1986) alkotása

A magyar líra világviszonylatban is kiemelkedõ alakja, költészetünk meghatározó egyénisége. Pályakezdése Szegedhez kötõdik, rendkívüli tehetségét elõször Juhász Gyula ismerte fel. Életmûve összegzi és kifejezi a 20. századi ember, a két világháború közötti magyar élet és sors valamennyi lényeges érzését és gondolatát. Költészetét a szegényekkel való sorsvállalás mellett a tragikus egyedüllét jellemzi. A világot átfogó természeti és társadalmi mozgások és a parányi hangulatok, az apró szépségek és a szókimondó vaskosság együtt, egyszerre adják mûvészetének lényegét. Költészetét nyelvi játékosság, dallamosság és formai újítások jellemzik.

József Attila emlékmûve az elsõ szoboremlék az emlékcsarnokban, amelyet a II. világháború utáni, szovjet mintára kialakuló magyar politikai rendszer állított az árkádok alá. Az egyszerû dombormûves emléktábla elhelyezésére a költõ halálának 10. évfordulója adott alkalmat. Szegedi szobrász, Tápai Antal mûve, aki így vallott róla: „vigyorgó József Attilát kellett kalapálnom” – optimista emlékmûvet igényelt a rendszer.

 

<< Balra lévő alkotás Jobbra lévő alkotás >>