PDF Nyomtatás E-mail
TEMESVÁRI PELBÁRT

TEMESVÁRI PELBÁRT
prédikátor, egyházi író, szónok

(?) 1435 Buda, 1504. január 22.
Mészkõ dombormû, 250 x 190 cm,
elhelyezték 1931-ben.

OHMANN BÉLA (1890–1968) alkotása

Ferences szerzetes, a középkori latin nyelvû prózairodalmunk legnagyobb alakja. Korának nagy hírû hitszónoka. Prédikáció gyûjteményeivel elsõsorban alacsonyabb mûveltségû, a nép között tevékenykedõ rendtársait igyekezett ellátni beszédmintákkal. Fõ mûve négy kötetes teológiai enciklopédiája, a Rosarium (1503–1508), amelyet egyik rendtársa fejezett be. Mûvei népszerû stílusuk, közérthetõ okfejtésük és latin nyelvûségük miatt Európa-szerte elterjedtek. A magyarázataiban elõforduló példák és legendák a magyaron kívül több nemzet irodalmában felfedezhetõk.

A szoborcsarnok egyik legérdekesebb és stílusában leginkább korhû szoboremléke. Középen Temesvári Pelbárt szerzetesi ruhában ábrázolt, szinte testetlen, aszketikus alakját látjuk csúcsíves fülkében. Elmerült lélekkel prédikál, kezében biblia. A hitét mélyen megélõ, a természetfeletti világban bízó embert látjuk a szoborban. Oldalt a négy evangélista jelképe, latin feliratokkal: baloldalt felül angyal képében Máté, alatta az oroszlánban Márk, jobboldalt felül a sasban János, az ökörben pedig Lukács jelképére ismerünk. A szobrász a nagy prédikátor átszellemült, szinte testetlen alakjában, a hit világában élõ embert ábrázolta. A kompozíció kettõs kereszt formájában is keresztény jelképre ismerünk.

 

<< Balra lévő alkotás Jobbra lévő alkotás >>