PDF Nyomtatás E-mail
KÖLCSEY FERENC

KÖLCSEY FERENC
költõ

Szõdemeter, 1790. augusztus 8.
Cseke, 1838. augusztus 24.
Bronz, másfélszeres
életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 2001. január 21-én.

FŰZ VERONIKA (1951–) alkotása

A Himnusz költõje, a reformkor egyik legjelentõsebb alakja. Jogásznak tanult, de végül nem jelentkezett ügyvédi vizsgára. A Szatmár vármegyei Csekére vonult vissza. A vármegye fõjegyzõjeként kapcsolódott be az 1832-ben kezdõdõ reformországgyûlésbe. Mint politikus a reformok híve volt, küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerûsített átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Sokoldalú, gazdag, filozófiailag korszerûen kimûvelt írói egyéniség, kitûnõ szónok volt. Részint elégikus, részint ódai szárnyalású hazafias költeményeiben a reformkor hol keserû, hol bizakodó hangulatát megrázó erõvel fejezte ki. Parainesise (1837) fontos erkölcsnevelõ olvasmány. 1823. január 22-én tisztázta le Himnusz címû nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével lett Magyarország nemzeti himnusza.

Emlékmûvét a Himnusz megalkotásának emlékét õrzõ napon, a Magyar Kultúra Napja alkalmából avatták föl. A Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban létesített Kölcsey-emlékhellyel régi adósságát törlesztette a város. A reformkor költõjének bronz mellszobrát két nagy zeneszerzõnk Liszt Ferenc és a Himnusz zenéjét író Erkel Ferenc szobra között carrarai márvány konzolon helyezték el. Alatta, a 2003-ban elhelyezett márványtáblán a Himnusz elsõ versszaka olvasható.

 

<< Balra lévő alkotás Jobbra lévő alkotás >>