PDF Nyomtatás E-mail
A Nemzeti Emlékcsarnok
Tóth Attila: A Nemzeti EmlékcsarnokTóth Attila: A Nemzeti Emlékcsarnok

"Nincs az országban térség, amely az emberi reprezentáció készségét és szándékát, kollektív-monumentális igényét annyira kifejezné, mint e páratlan téregyüttes." írta a Dóm térről Bálint Sándor, a "legszögedibb szegedi". Méltó volt ez a tér arra, hogy 1930-ban itt kapjon helyet a magyar történelem leghíresebb száz magyar alkotó elméjének tiszteletére alapított Nemzeti Emlékcsarnok, ismertebb nevén a szegedi Panteon.

Az alapító, gróf Klebersberg Kúnó kultuszminiszter fogalmazta meg a magyar szellemtörténetének tisztelgő emlékhely küldetését, aki szerint "egy nép csak azzal szerez jogot ahhoz a földhöz, amely a hazála, ha azt halhatatlan művekkel magához a nemzeti géniuszhoz kapcsolja". Európa más nemzeteinek törekvéséhez hasonlóan a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokot is a nemzeti büszkeség hívta életre. Az alapítás óta eltelt évtizedek viszontagságos története mára a történelmi emlékezet kiemelt helyévé érlelték a szegedi szoborcsarnokot.

A szerző a magyar mellett angol nyelven is bemutatja a teret övező árkádok alatt elhelyezett szoboremlékeket, ismerteti az ábrázolt tudósok, művészek, a magyar kultúra jeleseinek életútját, munkásságát. Feleleveníti a Dóm téri szoborcsarnok alapításának eseményeit, nyolc évtizedes történetét, számba veszi művészeti értékeit. Ennek az egyedülálló szoborgyűjteménynek Szeged városa büszkén viseli gondját, hiszen emelei a város rangját, növeli szellemi kisugárzását hazánkban és Európában. A remekmívű építészeti környezetben látogatható emlékműegyüttes nemzeti kultúránk historikus zarándokhelye, amely a magyar szellem életrevalóságát hirdeti.

A NEMZETI EMLÉKCSARNOK ALKOTÁSAI